Karaktermodell Plakátfiú Reklámarc?, esélyt adok, ha esélyt adsz.

1995 nyarán, átment rajtam egy vonat. Végtaghiányos lettem. Két lábam térd alatt, jobb kézfejem csuklóból amputált.


  • Időjárás
  • Ingyentévé
  • Képeslapok
  • Vendégkönyv
  • Honlaptérkép
  • Én képekben és pár szóban

    A "saját lábamra" szeretnék állni, és ha már rövidebbre szabott az élet, akkor szeretném kihozni magamból azt, ami még kihozható.
    Telefonnal készült képek, de talán ez is megteszi.
    Annak ellenére, hogy mű végtagokon közlekedem, ember vagyok, egy hétköznapi ember, és mégis különbözöm...
    berijoci, karaktermodell, reklámarc berijoci, karaktermodell, reklámarc berijoci, karaktermodell, reklámarc berijoci, karaktermodell, reklámarc
    berijoci, karaktermodell, reklámarc berijoci, karaktermodell, reklámarc berijoci, karaktermodell, reklámarc berijoci, karaktermodell, reklámarc

    1974 elején születtem. Roma édesapa ( Aki már sajnos nincs köztünk, nyugodjon békében! ), és magyar édesanya első szülött gyermekeként. A híresztelések ellenére, nem voltam szoknyabolond. Épp ellenkezőlg. Nagyon "Féltem" a lányoktól, és "féltem" majdnem mindentől...
    Szóval a gyerekkoromról elég annyit tudni, hogy nem volt felhőtlen.
    Persze, nagyon sokszor én voltam a hibás, mert benne voltam olyan dolgokban, amikben nem kellett volna, és tettem olyan dolgokat, amiket nem kellett volna és nem vagyok rá büszke, de hát Istenem... Az a gyerek, amelyik nem eleven, az nem is egészséges. Én pedig valljuk be, egészséges voltam! Olykor nagyon is az.
    Azért, szerettem gyerek lenni. Akkoriban még csak attól kellett félnünk, hogy a szüleink nehogy rájöjjenek valamelyik fa...ságunkra, mert akkor aztán volt "ne mulass"...
    Később, mikor végre megszereztem a szakmunkás bizonyítványomat, azt hittem megváltom a világot, hisz nagyon szép szakmát sikerült szereznem. És megváltottam?
    A fenét...
    Elkezdtem dolgozni, de mint akkoriban a fiatalok általában, amit megkerestem, el is vertem hétvégenként a diszkókban. Rossz felé vettem az irányt, mert húsz és fél évesen... (a további történet a balasetem menüpontban olvasható)
    Jelenleg, immáron a negyedik x-et is elhagyva, eljárok dolgozni, és majdnem úgy élem a napjaimat, mint te, de csak majdnem, mert, hát ugye, ...
    Hiányzik a jobb kézfejem, + hiányzik mindkét lábam térd alatt. Van mikor elektromos kerekesszékkel, van mikor művégtagokkal közlekedem. Gondoljon rólam bárki, bármit, ezeket a dolgokat Nem szégyellem! Nem szégyellem, hisz olyan dolgot éltem túl, amibe két erejében teljes ember belehalt volna (orvosok mondták) és mégis itt vagyok, élek, élni akarok, és pénzt akarok keresni. Nem a fényűző élethez, csupán ahhoz, hogy ne a szüleimnek kelljen eltartani majd' negyvenegynéhány évesen, hanem a saját lábamra álhassak végre! Bár idáig ez nem sikerült, mert nem könnyítik meg a dolgomat, de nem panasszkodom, és nem adom fel mert tudom, hogy egyszer "felragyog a csillagom"!